Négy óra alatt készült el a hiányzó tartó: 3D nyomtatás a GM gyártósorain
Egy gyártósor működését olykor egy kis alkatrész hiánya akasztja meg. Ilyenkor nem feltétlenül az előállítás költsége a legfontosabb kérdés, hanem az, mikor érkezik meg a pótlás. A General Motors egyik amerikai üzemében egy robotra szerelt sőeciális megfogó tartójára volt szükség. A cég beszámolója szerint a hagyományos beszerzés heteket vett volna igénybe; a helyben nyomtatott darab négy óra alatt elkészült.
A megoldás közel kerül a problémához
A GM a Stratasys F900 berendezéseket a gyártási terület közelében használja. A cég példái között szerelést segítő készülékek, ellenőrző eszközök és festett felületeket védő elemek is szerepelnek. Egy másik üzemben a dolgozók kezéhez igazított eszköz könnyíti meg a kerék középső díszítőelemének felszerelését. Ezek a GM tapasztalatai; a leírásból nem következik, hogy minden gyárban ugyanekkora előny érhető el.
A történet érdekesebb annál, mint hogy egy nyomtató gyorsan elkészít egy darabot. Az alkalmazás abból indul ki, hogy a műveletet naponta végző ember pontosan látja, hol akad el a munka. A tervezés akkor lehet eredményes, ha ez a tapasztalat eljut ahhoz, aki a segédeszközt kialakítja. A gyártás közelsége rövidebb visszajelzési utat teremthet: az első változatot ki lehet próbálni, a hibáját meg lehet nevezni, majd indokolt esetben módosítani.
Nem minden segédeszközre ugyanaz a válasz
A megfelelő feladat kiválasztásához előbb azt érdemes tisztázni, mire szolgál az alkatrész. Más követelmények vonatkoznak egy felületvédő fedélre, egy kézben tartott szerelési segédeszközre és egy terhelt befogókészülékre. A méret, a használat gyakorisága, a környezet és az ellenőrizendő illeszkedések együtt határozzák meg, milyen megoldás jöhet szóba. A nyomtatási idő önmagában egyikre sem ad választ.
A GM-ről szóló forrás az FDM technológiához többek között ASA, ABS-M30 és Nylon 12 anyagokat említ. Ezek neve feljegyezhető, de az anyagválasztást nem helyettesíti a felsorolásuk. Egy konkrét feladathoz a vonatkozó adatlapot és a használat feltételeit kell összevetni. Az, hogy valamelyik anyag egy bemutatott alkalmazásban bevált, nem jelent általános alkalmassági igazolást.
A könnyebb használat is számít
Egy naponta sokszor ismételt mozdulatnál a fogás, a hozzáférés és az eszköz tömege is befolyásolja a munkát. Érdemes ezért a dolgozói észrevételeket pontos kérdésekké alakítani. Hol kényelmetlen a fogás? Melyik munkafázisban kell feleslegesen igazítani a darabon? Mi akadályozza a megfelelő rálátást? Az ilyen kérdések használhatóbb tervezési támpontot adnak, mint az általános ígéret, hogy az új eszköz ergonomikusabb lesz.
A tapasztalatot azonban ellenőrizhető formában kell rögzíteni. A próba során összehasonlítható például a művelet menete, az igazítások szükségessége és a használók visszajelzése. Ha a változtatás beválik, legyen azonosítható az elfogadott modell és annak gyártási változata. Így később nem egy emlékezetből kiválasztott fájlból készül a következő darab.
A bevezetéshez jó kérdés kell, nem nagy ígéret
Egy első próbához célszerű olyan feladatot választani, amelynek a problémája és az elfogadás feltétele is világos. Ha egy segédeszköz rendszeresen késik, előbb a teljes átfutást érdemes feltérképezni: mennyi időt visz el a tervezés, a beszerzés, a gyártás és az ellenőrzés? Csak ebből derülhet ki, melyik szakaszon segíthet a helyben történő előállítás.
A GM négyórás példája így elsősorban gondolkodásra ösztönöz. Megmutat egy megoldott gyártási helyzetet, de nem helyettesíti a saját üzem adatain alapuló döntést. A lehetséges nyereséget a feladat összes követelményével és költségével együtt érdemes értékelni. Ha gyártási segédeszköz 3D nyomtatását mérlegeli, a VARINEX szakértőivel az alkalmazás követelményeiről és a szóba jöhető technológiákról egyeztethet.
