Egységes 3D nyomtatás több gyártóhelyen: a GM és a Stratasys F900 példája
Egy jól megtervezett befogókészülék vagy szerelési segédeszköz értéke túlmutathat azon az üzemen, ahol először használják. Ha több telephely hasonló gyártási feladattal dolgozik, érdemes megvizsgálni, hogyan vehetik át egymás bevált megoldásait. Ehhez a 3D modell megosztása csak az első lépés.
Mit mutat a GM példája?
A Stratasys beszámolója szerint a General Motors több mint húsz gyártóhelyen használ FDM technológiát. A vállalat a Stratasys F900 köré egységesítette a berendezéseket, az alkalmazott anyagokat és a tervezési gyakorlatokat. A telephelyek közös digitális alkatrésztárból kereshetnek megoldásokat, munkájukat rendszeres szakmai egyeztetések és helyi felhasználói találkozók segítik. A cél, hogy az egyik üzemben kidolgozott gyártási segédeszközt másutt is át lehessen venni.
A következő szempontok ebből a példából kiinduló szakmai ajánlások. Egy hazai vállalatnál a megvalósítás feltételeit a saját gyártási folyamatok, anyagkövetelmények és minőségellenőrzési eljárások alapján érdemes meghatározni.
A megosztható modellhez gyártási leírás is kell
Egy fájlnévből ritkán derül ki, milyen feladatra készült az alkatrész, melyik változatát használják, és milyen feltételekkel fogadták el. A digitális alkatrésztárban ezért célszerű a modell mellett rögzíteni a rendeltetést, az anyagot, a jóváhagyott gyártási beállításokat és az ellenőrzés szempontjait. Így a következő felhasználó a megoldás alkalmazási körét is megismeri.
Ugyanilyen lényeges a változatok követése. Ha egy befogókészüléket módosítanak, legyen egyértelmű, melyik verzió használható az adott munkafolyamatban, és ki felel az adatok karbantartásáért. Érdemes előre kijelölni azt is, ki dönthet egy modell további felhasználásáról, és hogyan jutnak vissza a használat közben szerzett tapasztalatok a tervezőhöz.
Az átvételt helyben is ellenőrizni kell
A közös géptípus és alapanyag jó kiindulópont a telephelyek együttműködéséhez. A kész alkatrész elfogadásához azonban a helyi feladatot is meg kell vizsgálni. Mekkora terhelés éri? Milyen hőmérsékleten használják? Mely méretek és illeszkedések fontosak? Az alkalmazás követelményei alapján lehet meghatározni, milyen vizsgálat szükséges a használat előtt.
Nem célszerű minden meglévő segédeszközt egyszerre átvinni a közös rendszerbe. Kezdésként válasszunk néhány jól körülhatárolt, több telephelyen is előforduló feladatot. Ezeknél követhető, mennyi munkát igényel a dokumentálás, hol merülnek fel helyi eltérések, és milyen módosításokra van szükség az átvételhez.
A tapasztalat is legyen közös
A közös alkatrésztár akkor marad használható, ha a bejegyzései naprakészek. A rendszeres szakmai egyeztetéseken ezért a sikeres alkalmazások mellett az elvetett változatokat és a használat közben észlelt hibákat is érdemes átbeszélni. Egy rövid, pontos feljegyzés a tapasztalatokról sokszor többet segít a következő tervezőnek, mint egy önmagában feltöltött modell.
A próbaalkalmazások értékeléséhez már az induláskor válasszunk néhány követhető szempontot: például az elkészítéshez szükséges időt, a módosítások számát vagy az ellenőrzés eredményét. A helyi adatok alapján lehet eldönteni, mely megoldásokat érdemes további telephelyeken bevezetni. Más vállalat eredményei ehhez ötletet adhatnak; a saját várható előnyöket saját mérésekre kell alapozni.
Ha gyártási segédeszközök 3D nyomtatását tervezi, egyeztessen a VARINEX szakértőivel az alkalmazás műszaki követelményeiről és a szóba jöhető technológiákról.